A kaktuszok gondozása ...

A kaktuszok gondozásának nagyon fontos szempontja a növény elhelyezése, különleges, eltérő téli és nyári igényeik miatt. A legjobb hely számukra a télen enyhén fűthető üvegház vagy fóliasátor, amelyben télen és nyáron ugyanazon a helyen tarthatjuk növényeinket. Egészséges fejlődésükhöz és virágzásukhoz napi néhány órás napsütést minden faj igényel, amelyet szobában általában nem tudunk biztosítani. Nyáron tarthatjuk őket szabadban is, esőtől védett helyen, de megfelelő lehet egy déli vagy nyugati fekvésű ablakpárkány is. Ilyenkor másfél – kéthetenként öntözzük őket, de jobb, ha nem a naptár módszert követjük, hanem azt az elvet, hogy a növények talajának a két öntözés között teljesen ki kell száradni. Ez tavasszal és ősszel lényegesen hosszabb idő alatt következik be, mint a nyári kánikulák idején. A kaktuszok fejlődési időszaka március végétől október közepéig tar. Ekkor növekednek és virágoznak. A virágzás ideje fajtól függ, legtöbbjük kora tavasszal és tavasszal bontja virágait, nyáron kevesebb és néhány faj ősszel. Előfordulnak folyamatosan virágzók is és olyanok, amelyek az év során több hullámban bontják szirmaikat.

Ősszel, a napfény mennyiségének és a hőmérséklet csökkenésével fokozatosan kell csökkenteni az öntözések gyakoriságát, majd október elején érkezik el az utolsó öntözés ideje. A szabadban tartott növényeket ilyenkor feltétlenül fagytól védett helyre kll vinnünk. Ideáli az 5-10 0C hőmérsékletű, minél világosabb elhelyezés. Télen elviselik a teljesen sötét helyet is, nagyon fontos azonban az említett hőmérséklet és az öntözés teljes mellőzése egészen tavaszig. Ez a virágzás feltétele. A sötétben teleltetett kaktuszokkal azonban tavasszal nagyon óvatosan kell bánni, a telelőhelyről való kihordásnál nem szabad hirtelen erős fényre kerülniük, hanem csak több hetes, fokozatos szoktatással. Jól bevált módszer a papírral történő árnyékolás.

Jó időjárás esetén a kaktuszok április elején fejlődésnek indulnak, de a bimbók látványos fejlődése már február-március megfigyelhető, különösen a világos helyen teleltetett növényeken. Az első gyenge öntözés ideje egy verőfényes, kora áprilisi nap. Ilyenkor kezdhetjük meg a cserepüket kinőtt növények átültetését is. Talajuk megfelelően laza, vízáteresztő, homokos, kavicsos legyen, viszonylag tápanyag dús, a legtöbb fajnál enyhén savas, legfeljebb enyhén lúgos kémhatású. Átültetés után néhány napig ne öntözzük a kaktuszokat, amíg a gyökerek sérülései behegednek.
A kaktuszok leggyakoribb kártevői a gombabetegségek, a takácsatkák, és gyapjas, valamint gyökértetvek. A gombabetegségek ellen a túlöntözés elkerülésével, valamint a növényház szellőztetésével védekezzünk. Megelőzéshez ajánlott valamely ismert, felszívódó gombalőszer (Zineb, Fundazol, Orthocid) alkalmazása az első és az utolsó öntözésnél, valamint a fejlődési időszakban egy-két alkalommal. Használhatók permetezésre, illetve öntözővízbe keverve. A permetléhez midig használjunk nedvesítőszert is. A takácsatkák különösen a nyári kánikulában támadó szívók kártevők, népies nevük vörös pók. Az atkaölő permetezőszerrel védekezhetünk ellenük. A gyapjas és gyökértetvek fehér, vattaszerű képződménybe rejtőzve jelennek meg növényeink testén, illetve gyökerein, rendkívül veszélyesek és alattomosak. Megelőzéshez ajánlott a fejlődési időszakban néhány alkalommal Zolone, Bi-58 Spilan nevü szerekkel permetezni, illetve ezek 1 ezrelékes oldatával öntözni. Fertőzés esetén a kezelés egy-két hetenként egymás után háromszor érdemes megismételni. Kevesebb növény esetén megoldás a növények testének és gyökerének lemosása káliszappanos vízzel vagy denaturált szesszel.

A fent leírt tanácsok a legtöbb gömb-és oszlopkaktusznál jó eredménnyel alkalmazható. Egyes fajoknak azonban lehetnek speciális igényeik, illetve a fentieknél lényegesen nagyobb tűrőképességük is.