Kaktuszokról általában .....

A kaktuszfélék (Cactaceae) családjának őshazája az amerikai kontinens. A sarkvidékeket és 1-2 egészen extrém területet kivéve mindenhova eljutottak. Északon Kanadáig, délen pedig Tűzföldig. Megtalálhatóak az amazonasi esőerdőkben éppúgy, mint a Szikláshegység csúcsain valamint a világ egyik legszárazabb helyén az Atacama sivatagban. Persze korántsem ugyanúgy néznek ki. Az őserdei fajok liánra, epifitákra hasonlítanak, míg a magashegységi és sivatagi élőhelyeken letörpüléssel alkalmazkodtak az élőhely adottságaihoz. A kaktuszok is pozsgások, tehát testük vízraktározásra módosult. Az élet nedűjét sokféle képen tudják raktározni.  Levelek húsosodása, mélyen a föld alá rejtett répagyökérrel, raktározó vaskos szártagokkal. Viszont nem elég a vizet raktározni, meg is kell azt őrizni. Tehát a párologtatást is csökkenteni kell. Ezt úgy érték el, hogy leveleiket tövisekké módosították, bőrszövetük vastag, gázcseréjük különleges. Egyes fajták olyan rafinált trükköket is kieszeltek, hogy tüskézettük vagy szőrzetük a légnedvesség felvételére is alkalmas. Sőt az oszlopos-bordás kialakítás sem véletlen! (Ugyanis a növény jó része a legnagyobb verőfény közepette is árnyékban van.) Nem csoda, hogy az így felfegyverkezett kaktuszok olyan sokáig bírják 1 csepp víz nélkül is.

A kaktuszok a növények országának egyik legkülönlegesebb családjába tartoznak, amely mintegy 3000 fajt foglal magába.

A kaktuszok többsége Amerikából származik, de vannak olyan fajok is, amelyek Afrikában és Ázsiában őshonosak. A kaktuszok különböző éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodtak, így találhatunk köztük sivatagi, trópusi, mediterrán és hegyvidéki fajokat is.

   A kaktuszok a pozsgás, vagyis szukkulens növények közé tartoznak, ami azt jelenti, hogy a víztárolás szerepét a szár vagy a levél vette át. A kaktuszok  száraiban sok víztároló sejt van, amelyek nyálkaanyagokkal növelik a víztartóképességüket. A kaktuszok tövisei pedig a párologtatás csökkentésében és a védekezésben segítenek.

A kaktuszok virágai és termései is nagyon változatosak. Vannak olyan kaktuszok, amelyek csak egyszer virágoznak életükben, de vannak olyanok is, amelyek rendszeresen virágzanak, akár több alkalommal is egy évben. A kaktuszok termései között vannak ehetők, mint például a fügekaktusz vagy a sárkánygyümölcs, de vannak mérgezők is, mint például a peyote.

A kaktuszok gondozása nem túl bonyolult, de néhány alapszabályt be kell tartani. A kaktuszoknak sok fényre van szükségük, ezért világos helyen kell tartani őket. A kaktuszokat csak akkor kell öntözni, ha a földjük teljesen kiszáradt, és télen egyáltalán nem kell locsolni őket. A kaktuszoknak jó vízáteresztő, kissé savanyú, nem túl meszes talajra van szükségük. A kaktuszokat időnként át kell ültetni.